Blog

Vizet prédikáló vezetők

Pályafutásunk alatt számos kiváló vezetővel dolgoztunk együtt, ám előfordult olyan is, amikor kiégett, kétségbeesett munkatársak fordultak hozzánk segítségért, mert az első számú vezető - aki nagy plénum előtt fennhangon prédikált egymás tiszteletéről, az elfogadásról, a nyitott és őszinte munkahelyi légkörről - közvetlen beosztottaival minősíthetetlen hangon ordítozott, kénye-kedve szerint ugráltatta munkatársait, teljesíthetetlen feladatokat és határidőket adott ki az alatta dolgozó vezetőknek. 

Úgy vélem, a cég egészét, arculatát, hangulatát és kultúráját az ott dolgozók közössége alakítja, de a legmeghatározóbb az első számú vezető karaktere, az ő példamutatása, viselkedése. Sajnos manapság is találkozhatunk olyan vezetővel, aki úgy gondolja, joga van felnőtt embereket megszégyeníteni, megalázni, úgy bánhat velük, mint régen a cselédekkel tették. Amikor ilyen környezetben dolgozó vezetőkkel beszélgettünk, azt mondták, azért tűrik ezt a bánásmódot, mert a megélhetésüket féltik, nem akarnak az utcára kerülni, inkább eltűrik, megvárják, amíg elül a vihar.

A rossz hír az, hogy ha nem állunk ki magunkért, akkor ezek az alkalmak bennünket is erodálnak. Görcsbe rándul a gyomrunk, kiver a víz, a stressz minden tünete egyszerre jelentkezik rajtunk. Mégis, hogyan tudunk egy ilyen „kultúrában” higgadtak maradni, hogyan tudjuk a haragcunamit átvészelni?

Íme két gondolat, amivel remélhetően tudunk segíteni:

  • Vegyük elő a jól ismert asszertív kommunikációs eszköztárunkat. Fogalmazzuk meg először a tényeket, idézzük fel, hogy pontosan mi történt! Ezt követően mondjuk el, hogy bennünk ez milyen érzést váltott ki? Végül fogalmazzuk meg a konkrét kérésünket!
     
  • Sajnos tény, hogy ha hosszabb ideig folyamatosan magas a stressz, ami ér bennünket egy munkahelyen, az komoly betegségeket vált ki. Ha nem változik a helyzet és marad az ordítozás, számonkérés, akkor ideje másik munkahely után nézni. Nem velünk van a baj, nem mi hibázunk, talán a vezető az, aki nem jól reagálja le az őt ért impulzusokat. Erről viszont mi nem tehetünk, tehát ne alázkodjunk meg, viselkedjünk higgadt felnőttként az ilyen helyzetekben!

Remélem, egyre több vezető ismeri fel annak fontosságát, hogy megfelelően motivált, elismert munkatársakkal dolgozzon együtt és nem csak üres ígéret lesz a céges plakátokra kihelyezett "legfőbb érték", úgymint az egymás kölcsönös elismerése, a tisztelet és a bizalmi légkör.
 

Vizet prédikáló vezetők