Blog

Próbáld másként!

Jobbkezes vagyok, de gyerekkoromban csak úgy heccből kipróbáltam, tudnék-e bal kézzel írni. Persze, hogy nem ment. Az agyam vadul próbálta újrahuzalozni a pályákat, amik az ujjaimig szaladtak, de még a tollat se tudtam rendesen fogni. Kitaláltam, hogy az iskolai táblára írok krétával –az én időmben még nem volt digitális tábla-, szünetekben rajzolgattam, firkálgattam, de otthon a tükörre is próbáltam- persze csak az ujjammal- bal kézzel írni.

Először a tükörírás ment, a középponttól bal kézzel egyszerűbb volt jobbról balra írni – itt hamar sikerült megtanulni írni, csak nem tudtam elolvasni. Amikor a bal kezemmel ügyesen tudtam tollat fogni, akkor kipróbáltam, tudnék-e balról jobbra haladva írni. Elég ákombákomos lett az eredmény, de gyakoroltam és egy idő után szebben (de persze lassabban) tudtam bal kézzel írni, mint jobbal.

Persze ez csak hobbi volt, a suliban nem volt idő ezzel játszani, kísérletezni, akkor vadul kellett körmölni.

Sokunk életében van jelen a megszokás, a begyakorlott mozdulatok adta rutin, ami komfortérzetünket nagyban erősíti. Jó érzés, hogy nem kell a volán mögött görcsölni, az autó szinte magától megy, vagy hogy a kisujjunkban van a prezentáció teljes anyaga és hanyag eleganciával, játszi könnyedséggel adjuk elő a mondandónkat.
 
Néha azonban jó egy kicsit messzebb merészkedni, az ismeretlen területre lábunkat vetni, kitörni a rutinból.

Nem kell rögtön extrém sportban gondolkodni, ha 10 éve számítógép előtt töltjük a mindennapjainkat. Nem kell rögtön több száz fős rendezvényen szerepelnünk, ha még sosem adtunk elő. 
Haladjunk apró léptekkel, de induljunk el!
Egy kedves kollégám szerint a komfortzóna valójában lustaságzóna – mert ott már megszoktuk, ismerjük, biztonságot ad, még akkor is, ha esetleg langyos és kellemetlen szagú a helyzet…

Mivel gyakorlatiasak vagyunk és a blogjainkban is szeretnénk hasznos tanácsokat, ötleteket adni, íme egy pár, hogyan kezdjük el az üzleti életben a kimozdulást:

Ha még nem vagyunk vezetők, de szeretnénk előre haladni a ranglétrán:

  • Legyünk láthatóak a felettesek számára: legyenek ötleteink, javaslataink, tegyünk fel helyénvaló kérdéseket, amik segítik a téma továbbgondolását.
  • Álljunk proaktívan a projektekhez, új feladatokhoz: a munkatársak jelentős részének munkaideje 80-85%-ban ki van töltve, de ha vállalunk egy-két plusz feladatot, projektet, ami illik a szakmai tudásunkhoz, kivívhatjuk magunknak a vezető elismerését és mi magunk is kipróbálhatjuk magunkat egy új területen.
  • Kooperáljunk társosztályokkal: például aki a pénzügyi osztályon dolgozik, keresheti annak a lehetőségét, hogy akár az értékesítőkkel vagy a termelésben dolgozókkal töltsön időt, esetleg közös ügyféllátogatásokat szervezzenek, ezáltal jobban megismerve a folyamatokat, ügyféligényeket.

Vezetőként:

A vezetőktől mindenki azt várja, hogy mindent tudjon, értsen, átlásson – bizony nem kevés idő telik el, amíg kezdő a menedzser rutinossá válik. A szenior munkatárs először talán csoportvezető lesz, majd kicsit nagyobb csapat irányítását bízzák rá, végül megkap egy egész területet, divíziót, régiót, országot. Az előrelépés folyamatos komfortzóna-tágítással jár, bizonyítani akarja rátermettségét, meg akar felelni az elvárásoknak.

A vezetők számára számos fejlesztési program áll rendelkezésre, ahol sok önismereti elem mellett (ami remekül segít a komfortzónát tágítani!) kommunikációs eszközöket és motivációs gyakorlatokat is lehet tanulni. 

Ezt kiegészítheti egy személyre szabott mentoring program, amikor tapasztaltabb vezető segít egy-egy nehezebb szituációt megoldani, vagy felkészülni egy új helyzet kezelésére.

Hasonlóan kiváló eszköz, ha coach segítségét veszi igénybe a vezető, hogy kipróbálja magát ismeretlen helyzetben, vagy előhívjon magából rejtett képességeket, amit korábban nem ismert fel. 

Ne féljünk nézőpontot váltani, ismeretlen vizekre evezni, mert -mint tudjuk- a komfortzónán kívül egy csomó érdekes, izgalmas dolog vár ránk.

A.

Próbáld másként!