Blog

Megszállottság, avagy a hit ereje

A napokban láttam egy ismeretterjesztő filmet egy kincskeresőről, August Gissler-ről, aki 18 éven keresztül megszállottan kereste a Kókusz Szigeten az állítólagosan elrejtett kincset. Ez idő alatt végigásott minden területet, szinte minden követ megmozgatott azon a talpalatnyi szigeten. Szerintem nem volt olyan homokszem vagy kődarab, amit ne ismert volna már a tenyerénél is jobban.

Olykor-olykor talált pár spanyol dublont, de csak egy-két darabot, ami akár egy arra járó kalóz erszényéből is kicsúszhatott – ez mindig továbblendítette, újabb hitet adott neki, hogy folytassa a munkáját. Sosem adta fel az álmát.
A mostani tudósok azt mondták, mások egy hónapot sem bírtak volna ki a sziget magányában, nehéz fizikai munkát végezve, ő pedig közel 20 évet ott töltött (összesen majd’ 80 évet élt, ennek tehát közel negyedét a szenvedélyének szentelte). 

Mi hajtotta? Lelkesedés? Hit? Megszállottság? A gazdagság és hírnév bűvölete?

Elgondolkodtam, vajon hányan vannak a munkahelyen, akik ilyen szívóssággal és hittel dolgoznak a céljuk érdekében? Vajon hány projektbe vágnak bele úgy a cégek, hogy hiszik, a siker és hírnév várja őket munkájuk végén?

Aztán telik az idő, fogy a pénz és az erőforrás.

Hol van az a pont, amikor bedobja az ember a törölközőt? Amikor azt mondja, nem éri meg tovább időt, energiát ebbe beletenni, mert úgysem térül meg. Hol kell meghúzni a határt, hogy ne menjünk rá fizikailag, lelkileg, mentálisan, hogy az emberi kapcsolataink se sorvadjanak el?

Minden eset, munka, projekt más és más. A lényeg, hogy lássuk mindig magunk előtt a célt, tudjuk, mit miért teszünk, lelkesítsen bennünket a tudat, hogy jutalom vár a végén – de azért őrizzük meg a józan ítélőképességünket és időben engedjük el, ha már túl sok áldozatot igényel tőlünk.

A.
Megszállottság, avagy a hit ereje