Blog

A néma gyerek anyja

A legtöbb édesanya különleges képességet fejleszt ki a gyermeke születését követően - megérti a néma kéréseket, le tudja fordítani az oázást frekvencia és dallam alapján megfelelő szükségletre és egy idő után már annyira összehangolódik a gyermekével, hogy szinte kitalálja a gondolatait.

De, bár az anyukák sok csodára képesek, ahogy múlnak az évek, bizony már ők sem tudják pontosan, mire gondol a gyerek, milyen érzései vannak (főleg kamaszkorban) és akkor elkezdődik az elbeszélés egymás mellett.

Lám, az anyukáknak sem könnyű, pedig ők évtizedekig figyelik gyermeküket.

Miért várják hát el a munkatársak a vezetőtől, hogy kiolvassa a gondolataikat?! (persze sokszor fordítva is igaz)

Hányszor hallottam már - "Miért nem látja, hogy engem ez vagy az bánt?" "Én jobban örültem volna még 10 ezer forintnak a karácsonyi vacsora helyett!" "Nem igaz, hogy nem tudja, hogy pont ma akartam szabira menni, tudhatná, hogy ma van a tanévzáró!" - és még sorolhatnám.

Miért feltételezzük, hogy a vezető úgy ránk hangolódik, hogy kitalálja legbelsőbb vágyainkat, ki nem mondott kéréseinket, gondolatainkat?

Jusson eszünkbe, hogy ő is ember, neki is van családja, akiről gondoskodnia kell, sok minden jár a gondolataiban - és persze sok munkatársa van, akiért ő a felelős, akinek minden napos ügyes-bajos dolgát bizony nem könnyű észben tartani.

Keressük annak lehetőségét, hogy rendszeresen legyenek munkamegbeszélések - ha a vezető látja, hogy ez fontos a csapatnak, biztosan teremt rá alkalmat. Ilyenkor tájékozódhatunk az aktuálisan futó projektekről, mi is képet alkothatunk a céges dolgokról - a vezető pedig látja érdeklődésünket, nyitottságunkat.

Ne várjuk azt, hogy a vezető kiolvassa a gondolatainkat, mondjuk el neki, mit szeretnénk, hogyan tudunk egymás mellett dolgozni, mivel tudjuk őt támogatni és tőle milyen támogatást várunk el. Ezzel számos félreértés elkerülhető, sokkal kiegyensúlyozottabb és harmonikusabb lesz a munkahelyi légkör.

A.
 

 

A néma gyerek anyja