Blog

Tanulni, tanulni, tanulni

Tanulni, tanulni, tanulni – hangzik a sokszor emlegetett frázis, én pedig átfordítom egy szintén gyakran, de nem mindig megfelelően alkalmazott kifejezésre – kommunikálni, kommunikálni, kommunikálni!


Mint megtudtam, a „communis” – közös és „communico” – közössé tesz, megoszt latin kifejezésekből ered a szó – nem akarok nyelvtanári tollakkal ékeskedni, de nekem sokat segít, hogy megértsem, mi az egész elgondolás alapja, értelme. 


Mert nem arról van szó, hogy spameljük egymás postafiókját és üres locsifecsivel múlatjuk az időt. A kommunikáció üzleti környezetben nem azt jelenti, hogy lyukat beszélünk a másik hasába – hanem érdemi, releváns, időben történő információcsere az információval rendelkező és az információt felhasználó között.


Hozunk két példát a gyakorlatból, hogy érzékeltessük a kommunikáció fontosságát.


PÉLDA 1:

A Minőségirányítási vezető az érintett terület egyik beosztott munkatársának, a dohányzásra kijelölt helyen vele összetalálkozva megemlíti, hogy 10 perc múlva ott lesz az asztalánál 2 auditor, akinek lesz pár kérdése. A kolléga köpni-nyelni nem tud, hiába jelzi, hogy neki már így is 5 határidős feladata van, amivel nagyon gyorsan el kellene készülnie, ráadásul nem is ő az illetékes, az auditorok megjelennek és el kezdik faggatni. Mivel sok auditor olyan, mint az adóhatóság képviselője, tehát neki nem mondhat nemet a kolléga, frusztrációs szintje az egekbe emelkedik, mert nem kapott időben megfelelő információt a feladatról.


PÉLDA 2:

A családi vállalkozásban a családfő, aki az ügyvezető is, a családtagja tudta nélkül szerződést köt könyvviteli szolgáltatás elvégzésére. A családtag, aki eddig ellátta a könyvelési feladatokat, lelkes volt, beletanult, megvolt a végzettsége hozzá, örömmel végezte a feladatait. A vezető a feje fölött hozott egy döntést, nem egyeztetett vele, kész tények elé állította. Nem kapott esélyt arra, hogy megértse az indokokat, úgy érezte, elvették az önállóságát, nem vették emberszámba. Az időben megkapott információ lehetővé tette volna számára, hogy megértse az üzleti és egyéb indokokat, átlássa a döntés hátterét, a vezető pedig elesett a lehetőségtől, hogy a szakembertől esetleg olyan praktikus kérdéseket kapjon, ami segítette volna a szerződési feltételek jobb kialakítását.


Számos szakirodalom jelent meg a kommunikáció jelentőségéről, veszélyeiről, elkerülhető csapdákról – de úgy érezzük, nem lehet elégszer hangsúlyozni.


Recept a jó kommunikációhoz – ahogy mi szeretjük:

  • Történjen kellő időben  - nem sokat ér az eső utáni esőköpeny
     
  • Címezzük a megfelelő személynek – tartózkodjunk a hosszú körlevelektől, találjuk meg az illetékest, akinek tudása, képessége és felhatalmazottsága is megvan a feladat elvégzéséhez
     
  • Legyünk tömörek, lényegre törőek – a barokkos körmondatok helyett szedjük pontokba, emeljük ki színekkel, tagolással a szöveget
     
  • Lehetőség szerint élő szóban kommunikáljunk – mint tudjuk, a kommunikációnak csak egy kis szelete a verbális szint.  Hagyjunk lehetőség arra, hogy minden infó „átmenjen”!


A kommunikáció ősi eszközünk, de még napjainkban is fejleszthető ennek az eszköznek a használata.

 

Tanulni, tanulni, tanulni