Blog

Mindig van idő masnizni…

Ez a kijelentés a Karácsony Artúr című mesében hangzott el – rövid háttér, miért is tartom ezt ideillő példának:

Artúr kétségbeesetten tekert, hogy időben kézbesítse a Mikulás helyett az utolsó ajándékot egy kislánynak, aki a nagy kapkodásban és keveredésben kimaradt. Bátyja, aki felügyelte a műveletet, azt mondta, ennyi hibaszázalék belefér, de Artúr ezt nem tudta elfogadni. Felpattant a kislánynak szánt bringára és számos nehézséget leküzdve, hajnal előtt még sikeresen a fa alá tette. Vele utazott egy manó, akinek a feladata a csomagolás volt. A biciklin ülve, mialatt Artúr tekert, becsomagolta a bringát, hogy a kislány mégse egy használt, csomagolatlan ajándékot kapjon. És amikor már készen volt, az elmaradhatatlan masni is rákerült a csomagra – így állították be a fa alá.

Ez azért jutott eszembe, mert számtalanszor tapasztaltam munkahelyi környezetben, hogy a feszített határidőt éppen csak tudtuk tartani, de arra már képtelenek voltunk, hogy picit megálljunk, értelmezzük a kapott eredményt, feltegyük a pontot az i-re, vagy a masnit a csomagra.

Hányszor került hibás adat a pénzügyi tervbe? Hányszor maradt ki valami a fontos a prezentációból? Hányszor derült ki, hogy az ügyfél végeredményként nem pontosan azt kapta, amit megrendelt?

A határidő, a sürgetés stresszel jár, a stressz pedig általában megzavarja a koncentrációt és megnöveli a hibázás lehetőségét.

Úgy vélem, fontos megfelelő tartalékot hagyni a projektek időtervében. Meg kell állni egy pillanatra, hogy visszatekintsünk, hogy  végiggondoljuk, eljutottunk-e oda, ahova eredetileg terveztük, sikerült-e a kívánt eredményt elérni, vagy még szükséges valamit módosítani, és a végén „masnizni”?

Akár projektet tervezünk, akár a hétköznapi feladatainkat gondoljuk végig, mindig szánjunk időt arra, hogy elvonuljunk, értékeljük, meddig jutottunk el? Ne hagyjuk magunkat a stressz által oly módon befolyásolni, hogy elfelejtsük, miért csináljuk, mi az elvárás, meddig akartunk eljutni!

Mindig van idő masnizni…