Blog

Hogyan mondjam el Neked, amit NEM lehet….??

Számos munkavállaló érzi megfélemlítve magát a munkahelyen – úgy gondolja, neki minden terhet el kell bírnia, a vállalhatatlan és abszurd határidőket is teljesítenie kell, mert ha nem, elbúcsúzhat a rendszeres fizetéstől és az utcára kerül.

Ki a felelős a túlhajszolt munkavállalóért? Mit lehet tenni, ha nem akarunk fizikailag, lelkileg tönkremenni?

A válasz: mondjunk NEMet!

Elsőre ijesztőnek tűnik, szinte hallom is: „hogy tehetném meg, hogy a főnöknek visszaszólok?” „Ki vagyok én, hogy nemet mondjak?”

Nem könnyű, az tény. Tudni kell, kinek, mikor, milyen téma kapcsán tudunk és akarunk nemet mondani. Pár alaptézis, mielőtt a gyakorlati részbe belemegyünk:

  • „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van” (ld. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata​). Semmivel sem kevesebb ember a munkavállaló a főnökénél
  • Csak azt a munkát tudod elvégezni, amit bevállalsz, képességeid, tudásod, időd birtokában – akkor a főnököd joggal kéri számon, ha nem vagy készen és nem jelezted felé, hogy előre nem látható akadályokba ütköztél
  • Ha nem jelzed, hogy párhuzamosan 3 feladatot kaptál és nem tudod mindet megoldani, mert erőforrás-probléma vagy rendszerhiba van, akkor a környezeted (értsd főnököd) azt fogja hinni, minden a legnagyobb rendben van – kommunikálj érthetően, tisztán a nehézségekről, „néma gyereknek az anyja se érti szavát” elvet kövesd.

Mit tegyünk azokkal a határidőkkel, amiket ránk nyomtak, nem mi vállaltuk be?

Számos olyan (döntően multi) cég van, ahol az anyavállalat diktálja a tempót és folyamatosan rövidebbre húzza a határidős nadrágszíjat.

Ilyenkor tényleg szűkül a mozgástér – de gondolkozzunk el: mi a legrosszabb, ami velünk történhet? Megpróbáljuk tartani a határidőt, tudásunk legjavát adjuk, éjjel-nappal dolgozunk és mégsem készülünk el. A frusztrált vezető ordítozik velünk. A frusztrált „hedofiszos” minősíthetetlen hangú leveleket ír. A főnökünk kirúgással fenyegetőzik. Nekünk összeszűkül a gyomrunk. Nos, mindenki stressz alatt van. De így közelebb jutunk a megoldáshoz?! Szerintem még messzebb, mert az ideges, hajszolt ember kapkod, tehát jó eséllyel hibázik.

Mit lehet tenni?

Fel kell ismerni, hogy a határidő megadásával, a folyamattal, vagy az erőforrás minőségével van-e gond?

  • Ha a határidővel – próbáljunk priorizálni. Ha nem megy egyedül, jelezzük a felettes felé, kérjünk tőle útmutatást, lehet, hogy mi nem tudjuk úgy a feladat fontosságát felmérni.
  • Ha a folyamattal – azt mindig lehet optimalizálni. Nézzük meg egy nyugalmas időszakban, mi az elvárás, mi a jelenlegi folyamat, hol van eltérés, hol van szűk keresztmetszet. Vonjuk be másokat, esetleg külső segítséget.
  • Ha az erőforrással – nem könnyű új embereket bevonni a feladat megoldásába, hiszen a szaktudást nem lehet rövid idő alatt pótolni. De talán a társosztályról vagy külső területről fellelhető olyan ember, aki be tud segíteni a munkába. Ha esetleg tudás hiányzik a feladat megoldásához, tanuljunk, bátran képezzük magunkat és munkatársainkat! 

Vezetőként legyünk tisztában azzal, hogy nem kérhetünk olyat a munkatársaktól, amit mi magunk nem tudnánk megtenni. Ne várjuk el, hogy 12-14 órát dolgozzanak, hogy éjjel kettőkor javítsák a táblázatot, hogy lázasan is helyt álljanak. Merjünk kiállni értük, merjük kitenni a stop táblát, merjünk emberek és nem gépek lenni!

A.

Hogyan mondjam el Neked, amit NEM lehet….??