Blog

Hangolódás szeptemberre

Szeptemberben megkezdődnek a bölcsödei és óvodai beszoktatások, a kisiskolások megkapják a vadiúj iskolatáskát, a középiskolások is összeszedik magukat a fesztiválozós nyár után és kisebb-nagyobb lelkesedéssel vetik bele magukat az új iskolaévbe.

Mindenki keresi a helyét, próbálja megtalálni azokat a kapcsolódásokat, ahol a legjobban tud illeszkedni a közösség és a hely már kialakult szokásaihoz és kereteihez.

Apró gyerekeknél a szülőtől való elválás, a megszokott családi közegből való kikerülés félelme az óvodapedagógusok odafigyelésével és szeretetével talán viszonylag könnyen csillapítható (bár én tudnék mesélni arról, milyen volt fél évig minden reggel a zokogó gyereket a bölcsisnéni szerető karjaiba átadni). Az iskolásokat talán motiválja az új, izgalmak és csodák ígéretével teli helyzet, egyre nagyobbnak érzik magukat, akik bekukucskálnak egy felnőttebb, komolyabb világba.

Ősszel a munkahelyeken is bekopogtathatnak a változások: új kolléga érkezik, aki úgy érezheti magát, mint a megszeppent kisiskolás; minden idegen és ismeretlen számára – keresi, ki a pajti, kitől kell esetleg tartani, ki a barát és kivel lesz jó két lépés távolságot tartani.

Ha pályakezdő, akkor talán a nyitottságával, az újdonság varázsától fellelkesülve könnyebben és rugalmasabban alkalmazkodik a szokásokhoz, a közeghez, a feladatokhoz.

Szeniorabb tapasztalattal és életkorban már van egy kialakult elgondolás, amit keres az új munkahelyén is az ember – örül, ha látja, itt ugyanúgy történnek a dolgok, mint az előző munkahelyen, de befeszülhet, ha nincs semmi ismerős, vagy úgy érzi, itt mindent elölről kell kezdenie.

Az lehet a legnehezebb, ha valaki munkahely mellett lakhelyet is vált – az elmúlt fél évben több ilyen esettel találkoztam. Nem elég, hogy a munkahelyi környezet idegen és -valljuk be- az elején elég távolságtartó, de a lakás is ismertlen, még nem otthon, csupán egy hely, ahol a munkaidőn kívül tartózkodunk.

Hogyan tudunk ezekre a helyzetekre hangolódni, felkészülni?

  • Legyünk nyitottak, érdeklődőek a környezetünk és a kollégák iránt! Beszélgessünk, próbáljunk vegyülni, érdeklődjünk felőlük!
     
  • Kérdezzünk! Senki nem várja el, hogy mindent azonnal tudjunk, nyugodtan tegyük fel a főnöknek, kollégáknak, beosztott munkatársaknak a kérdéseinket – hiszen nem evidens, hogy milyen rendszerekkel kell dolgozni, milyen szabályok vannak a munkavégzés kapcsán, illetve hogyan lehet ebédhez és kávéhoz jutni.
     
  • Legyenek meglátásaink, véleményeink, javaslataink! Úgy tapasztaljuk, a proaktivitást, a tudás és tapasztalat megcsillantását a legtöbb helyen értékelik. Érdemes azonban óvatosan fogalmazni, a „Bezzeg az előző helyemen ez ezerszer jobb volt…” vagy az „Én ezt már ezerszer csináltam és nagyon penge vagyok benne..” jellegű mondatok  nem feltétlenül jó színben tűntetnek fel bennünket a többiek szemében.
     
  • Keressük a munkába vonódás lehetőségét! Sokszor az új kollégának nem adnak önálló feladatot, mert „nincs idő elmagyarázni, betanítani, nekem egyszerűbb és gyorsabb megcsinálni helyette”. A kolléga nem érzi hasznosnak magát, csak lézeng, nem tudja, mit hol talál, kérdezni fél, csak ül, nem tudja, mivel kellene foglalkoznia. Ezen a vezető sokat tud segíteni,ha az első napon körbevezeti, bemutatja a csapatnak és elmondja, milyen feladatok lesznek, mit vár el, hol kezdje a betanulást, stb.

A szeptember tele van energiával, lehetőségekkel – éljünk ezekkel, élvezzük a mindennapokat!

A.
 

 

Hangolódás szeptemberre