Blog

Baby on Board

18 évesen kezdtem el dolgozni. Imádtam a felnőtt életet, tele voltam energiával, lelkesedéssel, remekül bírtam a sok munkát, kollégáim és vezetőim elégedettek voltak a teljesítményemmel. Így ment ez évekig, egyre tapasztaltabb lettem, egyre magasabbra lépdeltem a karrierlétrán.

De aztán eljött az a pont, amikor megváltozott az életem, kiderült, hogy gyermeket várok. Már nagyon régen készültem az anyaságra, egyszer csak aktuálissá vált a téma. És akkor el kellett terveznem, hol és hogyan jelentem be ezt a munkahelyemen, hogyan tudatom a főnökkel, hogy visszaveszek a tempóból és 2 évre kivonom magam a forgalomból, hogy a gyermekemmel legyek.

Nem könnyű nőként érvényesülni és nagyon nehéz, ha választani kell anyaság és karrier között.
Vezetőként vegyük tudomásul és fogadjuk el a tényt, hogy munkatársaink különböző életszakaszban különböző igényeket támasztanak. A fiatal munkavállaló szereti élvezni az életet, a családos ember igyekszik haza a családjához, idősebb korban pedig jobban szeretik a csendet és nyugalmat, mint a pörgést és stresszt.

Legyünk tekintettel női munkavállalóinkra, ne nehezítsük helyzetüket és ne várjuk, hogy válasszanak munka és család között.
Törekedjünk arra, hogy lehetőséget teremtsünk a visszatérni kívánó szülőknek, alakítsunk ki olyan légkört, hogy ne féltsék az állásukat a gyermeket vállalók, tudassuk velük, hogy visszavárjuk őket, akkor, amikor ők erre készen érzik magukat. Ha igénylik, tartsuk velük a kapcsolatot az alatt az idő alatt, amíg távol vannak, érezzék a törődést, adjunk hírt arról, hogy alakul a vállalkozásunk – de ezt beszéljük át, mielőtt elmegy, mert nem mindenki akar a munkahelyével foglalkozni, amíg újszülött gyermekével van otthon.

A gyermeke mellől visszatérő anyukát pedig segítsük a visszailleszkedésben, ne siettessük, ne terheljük túl. Igen, előfordul, hogy beteg lesz a gyerek, ez mindenkivel előfordul. De higgyük el, azok az anyukák, akik 4-6 órában dolgoznak, bizony nagyon odateszik magukat.

A.

Baby on Board