Jön-megy, jó levegőn van, látszólag semmi gondja, sportos életet él a nap nagy részében, bandukol a juhok mögött, aztán lepihen a fa árnyékában pipázni.
Gondolom, a nóta szerzője csak a felszínt látta, abból formált véleményt, hogy a juhásznak milyen jó sora van, „bú nélkül éli világát”.
Amit nem láttak a felszín alatt, hogy a juhász az év nagy részében egyedül volt, maximum a juhok és a terelőkutyák jelentetek társaságot, de embert sokáig nem látott. Ki volt téve az időjárás viszontagságainak, vadállatok támadásától kellett őriznie a rá bízott nyájat és csak ritkán számíthatott külső segítségre. Ételét, ruháját maga biztosította, döntéseinek következményeit maga viselte, nem volt egy team vagy szakértői csapat, akivel konzultálhatott.
Vezetőket támogató stratégiai tanácsadóként sokszor találkozunk egy szervezeten belül azzal, hogy a munkatársak irigylésre méltónak tartják a vezető pozícióját, annyit látnak, hogy a vezető sokszor nincs bent az irodában, nem végez látványos munkát, „csak” megbeszélésekre jár, rengeteget utazik, milyen jó lehet neki.
De lássuk csak, mi van gyakorta a háttérben:
Természetesen nem célunk sajnálatot kelteni a vezetők iránt, de meglátásunk szerint fontos azt is látni, hogy milyen kihívásokkal néznek szembe a vezetők – ha jól együttműködő kapcsolatot akarunk kialakítani velük, akkor érdemes pár dolgot megfontolni:
Egy kis odafigyeléssel remek együttműködés valósítható meg a vezető és a beosztottak között.